Hírolvasó

Restaurálások a Nyíregyházi Egyházmegye Levéltára állományában

Nyíregyházi Egyházmegye Levéltára -

Művelődéstörténeti adalékok a görögkatolikus anyakönyvek vezetéséről

Anyakönyvek vezetéséről a Munkácsi Egyházmegyében kezdetben De Camellis János József és Bizánczy Gennadius György püspökök rendelkeztek, majd Olsavszky Manuel püspök az 1752-es és az 1756-os statútumában már konkrétan meghatározta, hogy milyen anyakönyveket kötelesek a parókusok vezetni. Négy könyv vezetését írta elő: „[…] mindegyik lelkésznek legyen […] négy könyve, azok, amelyekről még szó volt az 1752-es statútumban is, nevezetesen: egy könyv a lélekösszeírások számára, egy-egy pedig a kereszteltek, elhunytak és házasultak regisztrálására.”[1]

Egyházmegyénk parókiáin a 18. század közepétől maradtak fenn görögkatolikus anyakönyvek. Levéltárunk fontos feladatának tekinti, hogy az utókor számára is átörökítsük ezeket a dokumentumokat, ezért törekszünk a régi anyakönyvek megmentésére, helyreállítására.

Az alábbiakban a Boteh Bt. papír-, könyvrestaurátor műhely (2500 Esztergom, Lőrinc u. 17.) által restaurált két anyakönyvet mutatunk be eredeti állapotában, ill. az állagmegóvást követően:

1.1.) Leveleki kereszteltek, házasultak, halottak anyakönyve: 1771–1815, eredeti borítóval (NYEL II–28–b. 1. kötet) 1.2.) Leveleki kereszteltek, házasultak, halottak anyakönyve: 1771–1815, restaurált borítóval (NYEL II–28–b. 1. kötet) 1.3.) Leveleki kereszteltek, házasultak, halottak anyakönyve: 1771–1815, 122. oldal, eredeti állapotban (NYEL II–28–b. 1. kötet) 1.4.) Leveleki kereszteltek, házasultak, halottak anyakönyve: 1771–1815, 122. oldal, restaurált állapotban (NYEL II–28–b. 1. kötet) 2.1.) Kislétai kereszteltek anyakönyve: 1785–1803, 19. oldal, részlet, eredeti állapotban (NYEL II–8–b. 1. kötet) 2.2.) Kislétai kereszteltek anyakönyve: 1785–1803, 19. oldal, részlet, restaurált állapotban (NYEL II–8–b. 1. kötet)

[1] Udvari István: A XVIII. századi ruszin művelődéstörténet kimagasló alakjai. In: Ruszinok a XVIII. században: Történelmi és művelődéstörténeti tanulmányok. Nyíregyháza, 1992. Bessenyei György Kiadó (Vasvári Pál Társaság Füzetei, 9.) 184. o.

Bogádmindszenti anyakönyv (1775-1869) restaurálása

Baranyai Református Egyházmegye Levéltára -

Örömmel tudatjuk a tisztelt érdeklődőkkel, hogy a Nemzeti Kulturális Alap Közgyűjtemények Kollégiuma által meghirdetett és elnyert pályázati támogatásnak köszönhetően idén is, 2020 augusztusában sikerült restauráltatnunk egy további, levéltárunkban őrzött értékes anyakönyvet: a bogádmindszenti református egyházközség 1775-1869-es évkörű vegyes anyakönyvét. A magas színvonalú szakmai megvalósításért Budapest Főváros Levéltára munkatársai felé nyilvánítunk köszönetet.         

   

www.nka.hu 

Emlékezés a szerzetesrendek 1950. évi feloszlatására

Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltára -

A napokban hagytuk magunk mögött a 70. évfordulóját annak, hogy a Rákosi Mátyás vezette kommunista rendőrállam 1950 nyarán több éjszakai akcióval több mint 3000 szerzetest deportált különféle kolostorokba, majd pedig szeptember 7-én megvonta a szerzetesrendek működési engedélyét. Eközben megindultak az állam és egyház közötti tárgyalások, amelyek azonban csupán annyi eredményt hoztak, hogy négy tanítórend kilenc kolostora és nyolc iskolája korlátozott és ellenőrzött körülmények között mégiscsak folytathatta tevékenységét.

Konferencia-beszámoló: „A veszprémi püspökség a középkorban” (2020.09.11.)

Veszprémi Érseki Levéltár -

A veszprémi püspökség a középkorban címmel augusztus 27-én egyháztörténeti konferencia helyszíne volt a Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola. A rendezvényt a Veszprémi Érsekség Egyháztörténeti Bizottsága és a Veszprémi Főegyházmegyei Levéltár szervezte a Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola támogatásával. A konferenciasorozattal célunk az egyházmegye-történet átfogó feldolgozásának előkészítése, a kutatás ösztönzése, illetve az friss tudományos eredmények bemutatása, teret adva egyes speciális témák vizsgálatának csakúgy, mint összegző elemzéseknek. A testület által rendezett, egy-egy korszakot tárgyaló tudományos szimpóziumok sorában az idei már a nyolcadik volt.

A konferencia résztvevőit Dr. Takáts István helynök és a vendéglátó Dr. Sebestyén József mb. rektor köszöntötte.

Az idei rendezvény célja az volt, hogy az előadások segítségével bemutassa, hogyan működött a középkorban a Dunántúl legnagyobb részét elfoglaló veszprémi egyházmegye, milyen jellegzetességei voltak az intézményrendszernek. Az első szekcióban Körmendi Tamás a királynék, közöttük is elsősorban Gizella királyné szerepét vizsgálta az egyházmegye és székesegyházának alapítása vonatkozásában, 11. századi hazai és külföldi narratív források alapján. Tóth Endre egy ismeretlen 11. századi püspök, András személyének és tevékenységének rekonstruálására tett kísérletet az Endréd településnevek alapján. Rácz György a 14. századi veszprémi püspökök pályafutását vázolta, kitérve a korabeli püspöki karban betöltött szerepükre, súlyukra és származásukra. C. Tóth Norbert a segédpüspökök és vikáriusok eltérő középkori egyházkormányzati szerepét világította meg 15–16. századi adatok alapján.

A második, párhuzamosan zajló két szekcióban F. Romhányi Beatrix az egyházmegye a Magyar Királyság egészénél sűrűbb 11. századi templomhálózatára hívta fel a figyelmet, Veres Kristóf György pedig a írásbeliség fokozatos 13. századi elterjedését vizsgálta többek között a veszprémi káptalan hiteleshelyi tevékenysége révén. Karlinszky Balázs a középkori egyházi igazgatás mozaikszerűen rendelkezésre álló adataiból kísérelt meg struktúrákat alkotni, míg Bilkei Irén az egyházmegye területén működő zalai hiteleshelyek – a kapornaki konvent és a zalavári bencés apátság – okleveles anyagában előforduló, egyháziakat érintő hatalmaskodási ügyeket vizsgálta.

Szintén nagy érdeklődésre tartott számot a Kisteremben zajló másik szekció, amely az egyházi topográfia témakörén belül az épített örökség különböző szegmenseit vizsgálta. Kanász Viktor az egyházmegye zalai végein fekvő mezőváros, Kanizsa templomos helyeit mutatta be. Felvonultatta és egymással összevetette a legérdekesebb képi és írott forrásokat, amelyek segítségével a korábbiaknál pontosabb képet rajzolt a középkori településről. Ezt követően Jankovics Norbert ismertette Veszprém városának egyházi topográfiáját. A középkori emlékanyagot korszakonkénti bontásban tárgyalva felhívta a figyelmet azokra az időszakokra, amikor művészettörténeti szempontból is kiemelkedő, olykor európai léptékkel is mérhető építészeti alkotások születtek az egyházmegye székhelyén, míg más időszakokból szinte még az emlékek is hiányoznak. Fülöp András a veszprémi székesegyház és a Szent György-kápolna korai időszakára vonatkozó régészeti adatokat gyűjtötte össze. Elemezte a két épület régészeti viszonyát, és ebből is következő építészeti összefüggését, valamint számba vette a 11. századi székesegyháznál korábbi további jelenségeket. Simon Anna a történeti hagyományban felbukkanó székesegyházi királyné-temetkezések, különösen Gizella és Adelhaid királynék lehetséges sírhelyének kérdését vizsgálta, elsősorban az altemplomban és a szentélyhatáron az 1960-as és a 2000-es évek műemléki épületkutatásai alapján, valamint a románkori kőfaragványok figyelembevételével.

A délután szekció a püspökségnek az egyházmegye határain túlnyúló, vatikáni és domonkos kapcsolatait mutatta be. Fedeles Tamás összefoglalta a javadalomviselő veszprémi egyházmegyések által a Szentszéknél befizetett különböző egyházi adókból és illetékekből megállapítható, rájuk vonatkozó információkat. Nemes Gábor a pápai udvarban a középkorban megforduló egyházmegyei papok és civilek kérvényeit, illetve a zarándoklataik kapcsán fennmaradt forrásokat elemezte. Szovák Kornél ugyenezen témakör kapcsán néhány kiemelt adatot vizsgált meg, azok mikrotörténeti vonatkozásaira felhívva a figyelmet. Zágorhidi Czigány Balázs a veszprémi domonkos kolostornak az 1480-as években női zárdából férfi rendházzá való alakítását követte nyomon előadásában, főként az érseki levéltárban megmaradt oklevelek alapján.

A konferencia előadói között szerepelt több megyei és egyházi közgyűjtemény korszakkal foglalkozó munkatársa, illetve az ELTE, a Károli Gáspár Református Egyetem és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatói, továbbá az MTA BTK Történettudományi Intézet és a Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport történészei, valamint régész-művészettörténész műemléki szakemberek a MÉM-MDK- és az ELTE-től. A rendezvényen elhangzott előadásokat a szervezők ígérete szerint tanulmánykötetben tárják majd az érdeklődők elé, várhatóan 2021-ben.

A járványhelyzet megakadályozott minket, hogy a szokásokhoz híven az elmúlt évi konferencia előadásait tartalmazó kötet bemutatójára ez alkalommal kerüljön sor, de a helyszínen a korábbi konferenciák köteteiből és egyéb levéltári kiadványokból válogathattak a nehézségek ellenére is szép számban megjelent érdeklődők.

Szerverfrissítés: 30 ezer képfelvétel a népességre vonatkozó, feudális kori plébániai iratainkról (2020.09.10.)

Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár -

2020. szeptember 10-én 87 település (plébánia) képanyagát egészítettük ki Matricula-Historia-online (E-kutatás) szolgáltatásunkban. A feudális kori, népességre vonatkozó forrásokról készült 30 ezer képfelvétel több mint 8 ezer leírási tételhez (aktához) kapcsolódik.
Az Érseki Hivatal plébániai iratállományában (KFL.I.1.b.) a népességre vonatkozó források jelentős forrásértékű és gyakran kutatott állományrészt képviselnek. A témával kapcsolatos, jellemző irattípusok a lélekösszeírások; a jelentések vegyes házasságokról, elváltakról és vallást változtatókról; a különféle anyakönyvi felmentések és javítások, valamint az iskolai összeírások is. Az említett irattípusok számára egyes települések feudális kori iratsorozatában külön alsorozatokat hoztunk létre (népesség, összeírás címen), s a sorszámozott aktákról egy lajstromot is készítettünk Excel-tábla formájában, a jellemző adatokkal: tételszám, dátum, irat jellegének-típusának meghatározása, információs tartalom minősége (névadatok, említett helyek stb.) Az említett Excel-táblázat több mint 8 ezer leírási tételt tartalmaz, és kutatási segédletként letölthető honlapunkon, a következő néven:
KFL-I-1-b_Feudalis-kori-nepesseg-osszeiras_jegyzek_web.xls
A jegyzékben szereplő jelzetet, tételszámokat a képek elnevezései is tartalmazzák, a leírás és a források tartalma így könnyen kapcsolható, összevethető.
A képanyag a következő útvonalon érhető el a Matricula-Historia-online tartalmában:
Plébánia neve/ Kotet_Volumen/ Nepesseg_osszeiras_Status_animarum/
A jelenlegi alkalommal feltöltött települések/plébániák sora a következő:
Ada\ Adorjan\ Akaszto\ Apatin\ Bacs\ Bacsbokod\ Bacsborsod\ Bacsfoldvar\ Bacskertes\ Bacskossuthfalva\ Bacsordas\ Bacsszentivan\ Bacsujfalu\ Bacsujlak\ Baja-Belvaros\ Baja-Szent-Istvan\ Bajmok\ Bajsa\ Batmonostor\ Batya\ Bezdan\ Boroc\ Csantaver\ Csaszartoltes\ Csatalja\ Csavoly\ Csonoplya\ Davod\ Dernye\ Doroszlo\ Dunabokeny\ Dunacseb\ Dunapataj\ Dunaszentbenedek\ Dusnok\ Ersekcsanad\ Fajsz\ Felsoszentivan\ Fokto\ Gador\ Gara\ Gederlak\ Gombos\ Hajos\ Hercegszanto\ Hodsag\ Horgos\ Janoshalma\ Kalocsa\ Katymar\ Kecel\ Kereny\ Kishegyes\ Kiskoros\ Kortes\ Kucora\ Kula\ Kullod\ Kunbaja\ Ludaspuszta\ Magyarkanizsa\ Martonos\ Melykut\ Militics\ Miske\ Mohol\ Monostorszeg\ Nagybaracska\ Nemesmilitics\ Nemesnadudvar\ Obecse\ Oker\ Orszallas\ Oszivac\ Pacser\ Palanka\ Palona\ Paripas\ Peterreve\ Regoce\ Soltvadkert\ Sukosd\ Szabadka-Szt-Gyorgy\ Szabadka-Szt-Rokus\ Szabadka-Szt-Terez\ Szentfulop\ Szenttamas\
A feldolgozás folytatódik, a képanyagot és a táblázatot is tovább fejlesztjük. A jelenleg feltöltött állomány rendezését (válogatását, jegyzékelését) Csongrádi Gabriella készítette.
A feltöltött képfelvételek száma: 30.226
E-kutatás szolgáltatásunkban összesen 1.620.665 képfelvétel böngészhető.
Eredményes böngészést, jó kutatást kívánunk!

 

Hírek: 

A Sectio II. története – III. rész

Jezsuita Levéltár és Rendtörténeti Könyvtár -

– jubileumi cikksorozat 5. rész

Koronkai Zoltán SJ

Lelkigyakorlatok, szociális munka, misszió

Nagy hatást gyakorolt még a lelkigyakorlatadás területén P. Nemes Ödön (Japán),

Nemes Ödön SJ

P. Jálics Ferenc (Németország), a papnevelésben P. Kövecses Géza és P. Benkő Antal, akik lelkiségi és pszichológiai ismereteik révén megújították a papképzést Brazíliában. Szociális területen P. Jaschkó István és P. Mustó Péter nevét kell megemlíteni: előbbi Tajvanon alapított otthont fogyatékos gyermekeknek, ami úttörő tevékenység volt az országban, utóbbi utcagyerekek lelkipásztoraként tevékenykedett a kolumbiai Bogotában. P. Csókay Károly pedig bányászok közt volt lelkész Chilében. Meg kell emlékeznünk a kínai misszió egyik nagy alakjáról, P. Ladányi Lászlóról, aki a Kínából való kiutasítása után 40 éven át Hongkongból szerkesztette a China News Analysis hetilapot, mely a kínai újságok és rádióadások híreit elemezte és kommentálta. Munkáját diplomáciai és hírügynökségi körökben az egyik legmegbízhatóbb hírforrásként tartottak számon Kínával kapcsolatban.

Jálics Ferenc SJ

Mustó Péter SJ

 

A magyarországi egyház szolgálata

A külföldön élő magyar jezsuiták törekedtek arra, hogy segítsék a kommunista kontroll alatt élő magyar egyházat. Figyelemmel kísérték mind az otthoni helyzet alakulását, mind a világegyház folyamatait, s törekedtek a II. vatikáni zsinat tanítását eljuttatni a vasfüggönyön túlra. Ebben központi jelentőségű volt a Vatikáni Rádió magyar adása (P. Orbán Miklós és P. Szabó Ferenc), valamint az egyes sajtótermékek.

Szabó Ferenc SJ

„Sok év óta van egyoldalú ismeretség közöttünk. Annak idején táskarádióm beszerzésében is az volt az egyik fő motívum, hogy a kollégiumban esténkint hallgathassam a Vatikáni Rádió magyar nyelvű adásait. Így visszatekintve azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, hogy egyetemi éveim alatt a fő lelki vezetőm az Önök adásai voltak.”

Egy kispap levele a Vatikáni Rádió magyar szerkesztőségéhez

„Számomra leginkább élményt nyújtanak az előadások. Gondolok az ifjúsági sorozatra, amely a hit elmélyítését szolgálta, de a többi teológiai témájúakra is. Jók az irodalmi adások is. A homíliamagyarázatok mindig gondolatot adnak és segítenek a beszéd készítésében.”

Egy pap levele a Vatikáni Rádió magyar szerkesztőségéhez

P. Őry Miklós 1962-ben indította útjára a P. Hunya Dániel által még a háború előtt alapított, a papságnak szóló folyóirat folytatását Magyar Papi Egység címmel, mely 1969-től Szolgálat néven folytatódott, immár a katolikus értelmiség szélesebb olvasótáborát is megcélozva. Jelentős formája volt a sajtóapostolságnak a P. Szabó Ferenc és P. Nagy Ferenc által szerkesztett Teológiai Kiskönyvtár sorozat, melynek 35 kis kötete a zsinat után megújult teológia összefoglalását adta a külföldön szolgáló legkiválóbb jezsuita és más professzorok tollából. Schütz Antal klasszikussá vált Dogmatika könyvének megjelenése (1937) óta ez volt magyar nyelven a katolikus hit első korszerű és átfogó kifejtése. Számos értékes teológiai és lelkiségi művet, valamint kateketikai segédkönyvet írtak, illetve fordítottak (például Biblikus Teológiai Szótár, Henri de Lubac, François Varillon művei). Ebben az időben jelentősen több vallási irodalom jelent meg külföldön, mint az anyaországban. Ki kell még emelni P. Boros László írói tevékenységét: lelkiségi könyvei nemcsak a magyar, hanem német és angol nyelvterületen is népszerűek voltak.

A hazafelé szánt munkák jelentős csatornái voltak az intézmények is. P. Morel Gyula alapította 1958-ban, majd 1962-től P. András Imre vezette a Magyar Egyházszociológiai Intézetet. A Bécsben működő szervezet könyveket adott ki, és UKI-Berichte címmel rendszeres tudósításokat adott ki a magyarországi egyházi állapotokról. A jezsuita munkák erőssége volt a különböző területen dolgozó rendtagok közti szoros együttműködés és feladatmegosztás. Amit például a Vatikáni Rádió nem mondhatott ki az egyházpolitikáról (például a Vatikán keleti politikájának kritikája), szabadon megfogalmazhatta a bécsi Magyar Egyházszociológiai intézet.

A külföldi magyar jezsuiták széles kapcsolati hálót építettek ki nemcsak az emigráns magyarság és annak nyilvános fórumai (például Szabad Európa Rádió) körében, hanem rendszeresen találkoztak a külföldre látogató írókkal, papokkal, püspökökkel. Saját magyarországi látogatásaik révén is tájékozódtak az otthoni helyzetről, és tudatosan készültek a visszatérésre.

Lelkigyakorlatozók Leányfalun jezsuita atyákkal

1983 után, amikor megnyílhatott a leányfalusi lelkigyakorlatos ház, a külföldi magyar jezsuiták (például P. Alszeghy Zoltán, P. Miklósházy Attila, P. Babos István) is adhattak lelkigyakorlatot Magyarországon.

A Sectio II. jelentősége

„Munkájuknak soha nem lett volna foganatja, ha nincs mögötte a szenvedő magyar provincia könnye, vére, izzadása. Egy provincia vagyunk, egy Isten áldotta provincia gazdag múlttal és sokat ígérő jövővel.”

  1. Horváth Tibor

Négy évtized alatt a külföldön dolgozó jezsuiták meghatározó szerepet játszottak az emigráns magyarság lelkipásztori ellátásában, ugyanakkor komoly elismertségre tettek szert azon országok katolikusai között is, ahol éltek, s néhányuk egészen kiemelkedő hatást fejtett ki. A rendszerváltozás előtt külföldről is szolgálták a magyar egyházat, és a fordulat után számosan haza tudtak térni, és tapasztalatuk legjavával hozzájárultak a magyar rendtartomány itthoni újjászületéséhez és a magyar egyház szolgálatához. A kommunista uralom idején a külföldi magyar jezsuiták léte erőt adott az egyre idősödő itthoni jezsuitáknak, hogy lehet még remény az újrakezdésre, s szellemileg és anyagilag is támogatták az itthoniakat. A külföldiekben pedig ott élt a tudat, hogy összetartoznak az otthoniakkal, és az otthoniak kereszthordozása hozzájárul az ő apostoli sikereikhez.

Oldalak

Feliratkozás Magyarországi Egyházi Levéltárosok Egyesülete hírolvasó csatornájára