Egyházi levéltárak hírei

Trianon és a magyar piaristák (3) Léva

Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltára -

Az első világháborút követő nemzeti összeomlás, majd az ország területének megszállását és megcsonkítását szentesítő trianoni békeszerződés a magyar piaristák életét is alapjában rengette meg. Iskoláik és rendházaik többsége az új országhatárok mögé került: kilenc ház Csehszlovákia, négy Románia, egy pedig a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság fennhatósága alá került. Trianon századik évfordulója alkalmából ezek sorsát elevenítjük föl, hogy nehéz éveik emlékével járuljunk hozzá közös múltunk megértéséhez és feldolgozásához.

 

A rendszerváltás felé: a Sectio I. utolsó évtizedei (1970–1990)

Jezsuita Levéltár és Rendtörténeti Könyvtár -

– jubileumi cikksorozat 2. rész

Koronkai Zoltán SJ

1949-től a magyar jezsuiták két szervezeti egységhez tartoztak: a Sectio I. a magyarországiakat, a Sectio II. a külföldön élő magyar jezsuitákat tömörítette.

1972-ben szabadult az utolsó nagy bebörtönzési hullám (1965) fővádlottja, P. Rózsa Elemér. Ezt követően a kommunista rendszer lazulásával egyre több Magyarországon élő jezsuitának lett lehetősége, hogy végre papi szolgálatot végezzen. Míg korábban szinte csak segédmunkásként, esetleg sekrestyésként, harangozóként dolgozhattak, immár papi funkcióban is megtűrte őket az állam. Többnyire kisegítő lelkészként tevékenykedtek, és eközben számosan voltak, akik egyénileg vagy kis csoportoknak (főleg papoknak) lelkigyakorlatokat is tudtak adni (például P. Mócsy Imre, P. Németh János, majd P. Vácz Jenő Püspökszentlászlón).

P. Mócsy Imre, P. Vácz Jenő, P. Németh János

A hetvenes évek közepén 69 atya teljesített szolgálatot az esztergomi (27), a győri (11), a pécsi (6), a székesfehérvári (6), a váci (5), a veszprémi (4), a kalocsai (2), az egri (5), és a csanádi (3) egyházmegyében. Némelyikük már kápláni beosztásba is került, sőt volt, akit még plébánosnak is kineveztek (például P. Fricsy Ádámot Pécs-Bányatelepen, P. Vértes Boldizsárt Iregszemcsén).

P. Vértes Boldizsár, P. Fricsy Ádám

A hetvenes évek elejétől fokozatosan helyreállhatott a kapcsolat a külföldön élő rendtársakkal és a római rendi vezetéssel is, ami az ötvenes években a vasfüggöny miatt ellehetetlenült. A Sectio II. tagjai rokonlátogatás címén újra beléphettek Magyarországra, és rendtársaikat is felkereshették, jóllehet a titkosszolgálat folyamatosan megfigyelte őket. A külföldön élő magyar jezsuiták anyagi támogatást is tudtak nyújtani az itthoniaknak. P. Tamás János, majd P. Kollár Ferenc provinciális Rómába utazhatott (1972, 1977). Meghatározó pillanat volt, amikor 1978-ban P. Pedro Arrupe, a jezsuita rend legfőbb elöljárója Magyarországra látogathatott, és Makkosmárián találkozott a hazai rendtagokkal.

 „Látom, hogy itt a Társaság munkája éppen úgy, mint az ősegyházban, a kereszt és a vértanúság jegyeit hordozza magán. Miért beszélek keresztről és vértanúságról? Szent Pál mély meghatódottsággal írt híveinek, amikor távolból hallotta, hogy milyen bátran állták a próbát. Szent Pállal én is köszönetet mondok mindazért, amit maguk, kedves testvéreim, az Ő nagyobb dicsőségére dolgoztak, imádkoztak és szenvedtek. A Társaság története Magyarországon még nincs lezárva. Önök írják tovább az életükkel.” [1]

A következő években többször is jöhettek magas beosztású jezsuiták a rend római központjából, így 1981-ben P. Heinrich Jürgen, 1982-ben P. Giuseppe Pittau asszisztensek, azaz a generális legközelebbi munkatársai, 1985-ben pedig ismét maga a legfőbb elöljáró, P. Peter-Hans Kolvenbach járt hazánkban.

Ezekben az években újból lehetővé vált az is, hogy a magyar jezsuiták rendszeresen összejöhessenek anélkül, hogy rendszerellenes tevékenységnek bélyegezzék találkozásukat, mint ez korában történt. A makkosmáriai kis Mária-kegyhely a szétszóratás idején mindvégig jezsuita gondozás alatt állott (P. Tamás János szolgált itt 1950-től). Az illegalitásban élő jezsuiták számára találkozóhellyé és valóságos otthonná vált, melyet időnként felkerestek. A hetvenes években aztán már nemcsak egyénileg látogathatták meg, hanem nagytalálkozókat is szervezhettek itt, többnyire Szent Ignác ünnepén (július 31-én).

A nyolcvanas évek enyhülése további lehetőségeket nyitott meg. A magyar jezsuiták „hármas csodaként” tekintettek az új leányfalusi lelkigyakorlatos házra, melynek megnyitását a kis lépések politikája jegyében Lékai László bíboros érte el és az épületet is ő áldotta meg 1983-ban. Csodának tartották, mert egyáltalán létrejöhetett, és azért is, mert jezsuiták legálisan működhettek benne mint lelkigyakorlat-adók. Az állam megengedte, hogy hat jezsuita kettesével Rómába utazzon, és kétéves lelkigyakorlat-adói képzésen vegyen részt. Csodának tekintették azt is, hogy a ház a több évtizedes ateista propaganda ellenére[2] folyamatosan megtelt lelkigyakorlatozókkal. A leányfalusi szolgálat hamarosan a Sectio I. legfőbb munkaterületévé vált, sőt olykor a Sectio II. tagjaival közösen is dolgozhattak itt az atyák. 1983 és 1988 között ugyanis 19 itthoni és 13 külföldről hazalátogató jezsuita páter tartott rendszeresen lelkigyakorlatokat, összesen 13 ezer embernek.

1981-ben, 1950 óta először jelenhetett meg Magyarországon jezsuita szerzetes könyve a szerző megnevezésével, mégpedig P. Mócsy Imre Nyitott szívvel című munkája. 1965-ben kiadták ugyan P. Mócsy Imre Ádámtól Krisztusig című kötetét, csak épp a szerző nevét akkor még nem volt szabad feltüntetni. 1986-ban a Szent István Társulatnál jelenhetett meg Loyolai Szent Ignác lelkigyakorlatos könyve – kortárs magyar jezsuiták kommentárjával.

P. Morlin Imre

Mérföldkő volt, hogy 1984-ben újból Róma nevezhette ki a magyar tartományfőnököt, P. Morlin Imrét. Korábban ugyanis az elszigeteltség miatt a mindenkori provinciális maga jelölte ki az utódát. Ezzel a lépéssel is helyreállt a Társaság normális eljárásmódja.

Az enyhülés komoly jele volt a nyolcvanas években az is, hogy a Magyarországon hivatalosan nem engedélyezett szerzetesrendek papjait a főpásztorok kezdték egykori templomaikba helyezni. Így 1986-ban Paskai László bíboros P. Kelényi Tibort nevezte ki a Mária utcai egykori jezsuita templom igazgatójának. Újból elindult az utánpótlás nevelése is. 1985-től P. Morlin Imre vezetésével három novícius kezdte meg újoncidejét Makkosmárián, és 1988. február 2-án tettek fogadalmat a pesti Jézus Szíve-templomban. Évtizedek óta nem volt ilyen esemény itt.

P. Kelényi Tibor

 

1988. október 31-én megnyílhatott egy kis jezsuita idősotthon Budapesten a Radvány utcában. Ez volt az első alkalom 1950 óta, hogy a jezsuitáknak rendházuk lehetett Magyarországon. 1989. szeptember 7-én pedig Paskai bíboros hivatalosan is a rendre bízta a pesti Jézus Szíve-templomot, és ebben a hónapban visszakapták a kispesti, a kalocsai, a szegedi templomot, a hódmezővásárhelyi templomot és a plébániát, ahol immár nyíltan megkezdődött az újoncképzés, a noviciátus.

1989. december 8-án a Művelődésügyi Minisztérium államtitkára a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartományát ismét jogi személynek ismerte el.

1990. október 19-én a budapesti Jézus Szíve-templomban került sor P. Nemesszeghy Ervin provinciálisi beiktatására, a jezsuita rend legfőbb elöljárója, P. Peter-Hans Kolvenbach jelenlétében. Ezzel egyesült a több mint negyven év óta párhuzamosan működő magyarországi (Sectio I.) és külföldön élő (Sectio II.) jezsuiták közössége.

A rendszerváltásig a Sectio. I létszáma folyamatosan csökkent. Az 1970-es 148 főből 1990-re már csak 68 volt életben, ők is szinte mind 80 év fölöttiek voltak. A legtöbbjük a következő években el is hunyt. Volt néhány fiatalabb jezsuita is, akik az illegalitás idején léptek be. Nekik különösen fontos szerepük volt az újraindulásban, hiszen azonnal komoly feladatokat tudtak vállalni. Az idősek közül is volt néhány igen agilis rendtag, akik a rendszerváltás után valósággal kivirágoztak, és több mint egy évtizedig még komoly lelkipásztori munkát tudtak végezni (például P. Bálint József, P. Vácz Jenő, P. Hevenesi János), vagy személyiségükkel meghatározó inspirációs forrás voltak a fiatalok számára, mint P. Kovács Jenő vagy P. Pálos Antal.

Még 1977-ben, amikor P. Kollár római utazása lehetségessé vált, látogatása után reménytelien írta rendtársainak:

„Mi lesz a jövőnk? Megvallom: nem tudom. Utazásom, úgy vélem, »primus passus« – első lépés. Adja Isten, hogy követhessék újabb áldásos lépések. Így is mondhatnám: Ábrahám hitével élünk: A megoldást nem látjuk, de a Gondviselést tapasztaljuk, azért reményünk nem alaptalan. Legfőbb kívánságunk: élni akarunk.”[3]

Élni akarásuk nem volt csalóka remény.

A Sectio I. provinciálisai 1956-tól:
  1. Kollár Ferenc (1956-1978)
  2. Tamás János (1978-1984)
  3. Morlin Imre (1984-1990)

[1] Részlet P. Pedro Arrupe generális beszédéből, melyet a magyar jezsuitákhoz intézett, idézi Pálos Antal: Viharon, vészen át. Jezsuiták a szétszóratásban. Budapest, 1992, JTMR, 112. p. (Anima Una 1)

[2] Uo.: 117. p.

[3] Cor Unum, 141, 3.

Előadás helytörténeti kutatási lehetőségekről - online konferencián (2020.06.09.)

Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár -

2020. június 9-én, Molnár József csengeri helytörténetkutató 115. születésnapján online konferenciát szerveztek a "MOLNÁR JÓZSEF 115-MÚLTUNKKAL A JÖVŐNKÉRT" Facebook oldalán. Az egész napos program részeként, 17.25-17.55 között hangzik el Lakatos Andor levéltárvezető előadása Család- és helytörténeti kutatási lehetőségek a Kalocsai Főegyházmegyei Levéltárban (KFL) - Matricula-Historia-online címmel. Az előadás vázlatát pdf formátumban tesszük elérhetővé-letölthetővé honlapunkon.

Hírek: 

Múzeum karanténban – Karanténban a múzeumban

Domonkos rendtörténeti Gyűjtemény -

Bizonyára sokan tudják, hogy a kolostor szó (latin: claustrum) eredetileg zárt épületet jelent, így lényegéhez tartozik az elzártság, a visszavonult és elmélyült – lelki és szellemi – munka feltételeinek biztosítása. Egy kolostorban működő múzeum esetében ez eleve előny lehet, az elmúlt hónapokhoz hasonló veszélyhelyzet esetében pedig ezek az előnyök csak fokozódnak. A karantén 2-3 hónapja alatt olyan munkákat sikerült elvégezni, amelyek már évek óta húzódnak, és most hosszú távra biztosítják a múzeum működését. Az alábbiakban röviden beszámolunk az elvégzett feladatokról, képgalériánkban pedig igyekszünk illusztrálni mindezt.

Szerverfrissítés: 62 ezer képfelvétel peres iratainkról (2020.06.04.)

Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár -

2020. június 4-én újabb 62 ezer képfelvétel vált kutathatóvá honlapunkon, a tartalom ezúttal az Érseki Főszentszék feudális kori tevékenységéhez kapcsolódik. Az 1733-1866 közötti időszakból, több mint 16 ifm terjedelemben maradtak ránk peres-, ill. fegyelmi jellegű iratok, melyek főként jegyesek és házaspárok ügyeit, vitás helyzeteit kezelték-rendezték (a jegyesség-felbontások, válóperek, köteléki perek mellett előfordultak végrendeleti-, holttányilvánítási- és egyéb fegyelmi ügyek is). Az említett szentszéki akták plébániánkénti iratsorozatokba rendeződnek, és tételes jegyzék is készült róluk  a peres felek, pertípusok és az évkör megjelölésével. A közelmúltban digitalizált állományt ismertető jegyzék több mint háromezer soros: KFL-I-2-a_Szentszeki-perek_1733-1866_digitalizalt-allomany-jegyzeke.xls fájl néven, munkaváltozatát letölthetővé tesszük honlapunkon.
A feltöltött képanyag Matricula-Historia-online szolgáltatásunk részeként, a következő útvonalon érthető el, az egyes települések-plébániák anyagánál: Kotet_Volumen/Peres-iratok_Processualis könyvtárakban.
A mostani feltöltés alkalomával 86 plébánia anyagát tettük elérhetővé, összesen 62.435 képfájl terjedelemben. Néhány kimaradt sorozat digitalizálása jelenleg még folyamatban van, s a munkát a fellebbviteli perek feldolgozásval folytatjuk, utóbbiak az érseki tartomány más egyházmegyéinek területét is érintik. A feltöltött mappák listája a következő:
KFL-I-2-a_Ada\
KFL-I-2-a_Adorjan\
KFL-I-2-a_Akaszto\
KFL-I-2-a_Apatin\
KFL-I-2-a_Bacs\
KFL-I-2-a_Bacsalmas\
KFL-I-2-a_Bacsbokod\
KFL-I-2-a_Bacsborsod\
KFL-I-2-a_Bacsfoldvar\
KFL-I-2-a_Bacskertes\
KFL-I-2-a_Bacskossuthfalva\
KFL-I-2-a_Bacsordas\
KFL-I-2-a_Bacsszentivan\
KFL-I-2-a_Bacsujfalu\
KFL-I-2-a_Bacsujlak\
KFL-I-2-a_Baja\
KFL-I-2-a_Bajaszentistvan\
KFL-I-2-a_Batmonostor\
KFL-I-2-a_Batya\
KFL-I-2-a_Bereg\
KFL-I-2-a_Bezdan\
KFL-I-2-a_Bogyiszlo\
KFL-I-2-a_Boroc\
KFL-I-2-a_Csantaver\
KFL-I-2-a_Csaszartoltes\
KFL-I-2-a_Csatalja\
KFL-I-2-a_Csavoly\
KFL-I-2-a_Csonoplya\
KFL-I-2-a_Dunaszentbenedek\
KFL-I-2-a_Dusnok\
KFL-I-2-a_Ersekcsanad\
KFL-I-2-a_Fajsz\
KFL-I-2-a_Felsoszentivan\
KFL-I-2-a_Fokto\
KFL-I-2-a_Futak\
KFL-I-2-a_Gador\
KFL-I-2-a_Gara\
KFL-I-2-a_Gederlak\
KFL-I-2-a_Gombos\
KFL-I-2-a_Hajos\
KFL-I-2-a_Hercegszanto\
KFL-I-2-a_Hodsag\
KFL-I-2-a_Horgos\
KFL-I-2-a_Janoshalma\
KFL-I-2-a_Kalocsa\
KFL-I-2-a_Kullod_\
KFL-I-2-a_Ludaspuszta\
KFL-I-2-a_Madaras\
KFL-I-2-a_Magyarkanizsa\
KFL-I-2-a_Martonos\
KFL-I-2-a_Melykut\
KFL-I-2-a_Militics\
KFL-I-2-a_Miske\
KFL-I-2-a_Mohol\
KFL-I-2-a_Monostorszeg\
KFL-I-2-a_Nagybaracska\
KFL-I-2-a_Nemesmilitics\
KFL-I-2-a_Nemesnadudvar\
KFL-I-2-a_Obecse\
KFL-I-2-a_Oker\
KFL-I-2-a_Orszallas\
KFL-I-2-a_Oszivac\
KFL-I-2-a_Palanka\
KFL-I-2-a_Paripas\
KFL-I-2-a_Peterreve\
KFL-I-2-a_Regocze\
KFL-I-2-a_Soltvadkert\
KFL-I-2-a_Sukosd\
KFL-I-2-a_Szabadka-Szt-Terez\
KFL-I-2-a_Szabadka-vegyes\
KFL-I-2-a_Szentfulop\
KFL-I-2-a_Szenttamas\
KFL-I-2-a_Szepliget\
KFL-I-2-a_Szilberek\
KFL-I-2-a_Szond\
KFL-I-2-a_Tatahaza\
KFL-I-2-a_Temerin\
KFL-I-2-a_Titel\
KFL-I-2-a_Topolya\
KFL-I-2-a_Ujvidek\
KFL-I-2-a_Vajszka\
KFL-I-2-a_Vaskut\
KFL-I-2-a_Veprod\
KFL-I-2-a_Zenta\
KFL-I-2-a-Zombor\
KFL-I-2-a-Zsablya\

E-kutatás szolgáltatásunkban összesen 1.587.042 képfelvétel böngészhető.
Eredményes böngészést, jó kutatást kívánunk!

Hírek: 

Trianon egyházkormányzati következményei

MTA-PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport -

Trianon egyházkormányzati következményei Szerző Tóth Krisztina Kanász Viktor 2020. 06. 04., cs - 11:47 Hely Barankovics Alapítvány Indexkép Leírás

A trianoni békeszerződés következtében a magyar katolikus egyháznak is jelentős veszteséget kellett elszenvednie: az egyházmegyék egy része teljesen, mások részben külföldre kerültek, mindössze négy egyházmegye maradt érintetlen. Ezekkel együtt hívei, földbirtokai, iskolái, intézményei jelentős része került a határok másik oldalára. Ekkor még a gyászé volt a döntő szó, de a későbbiek során a területi revízió és a határokon túli magyarság nyelvének, szokásainak, nemzettudatának megőrzése lett a legfőbb törekvés: állam és egyház érdekei ennek megvalósításában összefonódtak.

Hogyan tükröződött ez a szentszéki politikában és hogyan változott meg az egyházszervezet Trianon után? A Kutatócsoport tudományos munkatársa, Tóth Krisztina e kérdésekre keresi a választ.

Külső link Trianon egyházkormányzati következményei Kulcsszavak XX. század

Információ Piros Ildikó előadására szóló jegyek visszaváltásáról

Ráday Múzeum Kecskemét -

Megkezdődött Piros Ildikó elmaradt előadására szóló jegyek visszaváltása a Ráday Múzeum recepcióján.

Június 2-től (kedd) június 15-ig (hétfő) hétköznapokon, naponta 9-13 óra között között válthatják vissza jegyeiket. Ugyanebben az időszakban információért hívhatják a múzeum telefonszámát: +36 76 486 226

Szombat és vasárnap nincs mód a jegyek visszaváltására.

Kérjük, az információ megosztásával segítsék, hogy mindenkihez eljuthasson a hír. Köszönjük a segítségüket és a türelmüket

Örvényben

Jezsuita Levéltár és Rendtörténeti Könyvtár -

  1. december 8-án a magyar állam a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartományának hivatalos jogi státuszát – majdnem 40 év után – ismét elismerte. 40 év alatt sokféle vihar tépázta meg és szórta szét a provincia tagjait, a kommunizmus ideje alatt mindvégig Magyarországon élő szerzetesek a Sectio I., a 40-es és 50-es években külföldre menekültek pedig a Sectio II. tagjaiként működtek. Ekkor, 1989-ben 67 jezsuita tartozott a Sectio I-hez, 96 pedig a Sectio II-höz. A következő év novemberében P. Nemesszeghy Ervint nevezték ki tartományfőnöknek, és a két viceprovincia egyesült. 1950-ben 417 jezsuita tartozott a Magyar Rendtartomány közösségéhez. 1990-ben 163-an voltak.

De milyen is volt 1990-ben, 30 éve a jezsuita rend Magyarországon? Mit jelenthetett a szerzetesek számára a rendszerváltás, és miként épült fel újra a Rendtartomány? Mivel járt a viceprovinciák egyesítése, honnan indult és merre akart tartani a közösség? Ha ezekre a kérdésekre keressük a válaszokat, érdemes még messzebbre visszapillantani. Most induló sorozatunk első részeként megvizsgáljuk, hogy mi minden történt a jezsuitákkal Magyarországon 1950 után. A későbbiekben kitekintünk majd a Sectio II. történetére. Legvégül szeretnénk rekonstruálni az 1990-es helyzetet.

Sectio I.: a kommunista diktatúrában[1]

Meddig csinálják ezt? ­– vallatta Tamás János provinciálist a politikai rendőrség 1955-ben. – Itt van a Tüll, itt van a Csávossy, itt van a Pálos, itt van maga is! Meddig csinálják még!?

– ‘Meddig két jezsuita lesz az országban. Egyik elöljáró, másik alattvaló – hangzott a tartományfőnök válasza.[2]

Tamás János

A fenti párbeszédre 1990-ben emlékezett vissza P. Tamás János. A kérdés, amelyet az államvédelem nekiszegezett a provinciálisnak, természetesen nem azt firtatta, vajon mennyi időnek kell eltelnie, amíg a jezsuiták feladják a gyakorlatot, hogy a rendre bebörtönzött tartományfőnökök hatáskörét valaki mindig átveszi. Inkább némi értetlenkedést takar, kifejezi a méltatlankodást és bosszankodást afölött, hogy a közösség éléről hiába távolítják el a vezetőt, mert a tisztséget valamelyik rendtag rögtön újra betölti. A válasz pedig nem öncélú cinizmusból vagy hősiességből születik, hanem a Társaság sajátos struktúrájára utal. A fenti párbeszéd azt a helyzetet tükrözi, hogy az államhatalom a magyarországi jezsuiták intézményi és közösségi létének megszüntetésére törekszik, a megsemmisítés viszont csak akkor érhető el, ha minden rendtagot bebörtönznek vagy elpusztítanak. Az igyekezet eredményeképp 53 jezsuitát ítéltek el összesen 1067 év börtönre.

Hogyan alakította a kommunista diktatúra a magyarországi jezsuita közösség életét, működési stratégiáit, identitását? Ezt a kérdést legjobban úgy tudjuk megközelíteni, ha az államhatalom részéről gyakorolt nyomást és hatásokat valamint az arra adott válaszokat számba vesszük és megértjük. A történet 1945–1965 közötti szakaszát a közelmúltban Bánkuti Gábor dolgozta fel, nagyszerű könyvében precízen és megrendítően meséli el a Társaság viszontagságait, és nagy szakértelemmel tárja fel a Rend és az államhatalom viszonyát.[3] Mihalik Béla, Levéltárunk egykori igazgatója pedig az ötvenes évek és főként 1956 eseményeit ismerteti tanulmányában.

A szerzetes, a haszontalan állampolgár

A szocialista állam a magyarországi szerzetesrendek, köztük a Jézus Társasága felszámolására törkedett. A szerzetesek társadalmi tevékenységeit – az oktatásban, egészségügyben, szociális szférában végzett munkáját – az általuk fenntartott és működtetett intézmények államosításával megszüntette, és a szerzetesek ellen ilyen vagy olyan ürüggyel több hullámban eljárást indított. Mivel közösségként a szocialista országépítésben így nem kaptak szerepet és haszontalanná váltak, egzisztenciájukat indokolatlannak ítélték. 1950-ben a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa néhány kivétellel a működési engedélyüket törvényerejű rendelettel megszüntette. Ezekkel az eljárásokkal a szerzetesrendeket elsősorban mint intézményeket iktatták ki a társadalom szövetéből.

Csávossy Elemér

Ez természetesen nem jelentette a pusztulást. A jezsuiták tartományfőnöke, P. Csávossy Elemér határozott utasításokkal igazította el rendtársait ebben a visszás helyzetben: a szerzetesi létállapot megőrzése az Istennel való szoros egyesülésben lehetséges, a lelki dolgok pontos végzése, a szerzetesi hármas fogadalom – szegénység, tisztaság, engedelmesség – megtartása az államhatalom intézkedéseitől függetlenül gyakorolható. P. Csávossy a püspöki kar felé is megfogalmazta és egyházjogilag is megalapozta, hogy a törvényerejű rendelet ellenére tulajdonképpen semmi sem változott. A külső formák, keretek jelentette megkötöttségek ellehetetlenedtek, de ez nem érinti a dolgok lényegét és valóját. Kifelé tehát a jezsuiták “alkalmazkodtak”, és a következő szerepköröket töltötték be: kétkezi munkás, rab, lelkipásztor, kántor, sekrestyés, plébániai adminisztrátor, szociális otthonok lakója vagy dolgozója. A szocialista társadalomban mindvégig marginalizált helyzetben maradtak. Apostoli munkájukat a rendtagok bujkálva, sok-sok veszély közepette végezték, titokban mégis képezték a novíciusokat, lelkigyakorlatokat adtak, és lelki beszélgetésekkel kísérték azokat, akik megkeresték őket.

Állam az egyház ellen

A szocialista állam a katolikus egyházat, annak tanításait és a vallásgyakorlatot is üldözte. A marxizmus ideológiai alapjain működő hatalom leginkább ateizmusa okán igyekezett felszámolni a népek ópiumának tartott vallásosságot, az egyház intézményeit pedig azért akarta szétrombolni, mert a proletariátussal ellenséges osztályok szövetségesének tartotta őket. Az ideológia és a gyakorlat között azonban igen nagy volt a távolság. A békepapok esetében például a katolicizmus elég jól tolerálható eszmerendszernek és vallásgyakorlatnak bizonyult. A békepapi mozgalmat leginkább azért hozták létre, hogy a katolikus egyházon belül a megosztottságokat elmélyítsék. 1951-ben létrehozták az Állam és Egyházügyi Hivatalt, ezzel megszervezték a hatékonyabb felügyeletet. Az 50-es évek végére pedig megerősödött az állami invesztitúra megvalósítására való törekvés. Főként a hatvanas évektől már nem a megsemmisítés volt a cél, hanem az egyházi struktúrák, viszonyok és a hierarchia átformálása a kommunista diktatúra képére és hasonlatosságára.[4]

Pálos Antal

1954-ben P. Pálos Antal Jámbor Mike bencés szerzetessel kidolgozta a Missziós egyház létrehozásának tervét. Az illegálisan létező szerzetesek és papok működését segítette volna ez a katakombaegyházként az álltamtól semmiben sem függő szervezet. „A törvényes hierarchia, kezdetben félelemből, most már szakadásból semmi közösséget nem vállal az elbocsátott szerzetesekkel és egyházmegyei papokkal.”[5] A jezsuiták a hivatalos magyarországi egyházi kereteken kívül rekedtek. A Rend intézményes struktúráinak felszámolása pedig fontos állambiztonsági feladatnak számított azok után is, hogy a működési engedély megvonásával, a jezsuita művek felszámolásával a szervezeti keretek megszűntek.

 Intézmény alatt itt most rendszerbe szerveződött szabályok összességét és működését, a kapcsolódó cselekvéseket és szimbolikus jelentéseket értem leginkább, struktúrán pedig a tartós viszonyokat. A Társaság strukturális alapját Szent Ignác Rendalkotmánya[6]  jelenti. A viszonyokat az engedelmesség gyakorlata által fenntartott szigorú hierarchia szabályozza, a hatalomgyakorlást olyan előírások működtetik, amelyek megakadályozzák az egyéni ambíció és dicsvágy érvényesülését. Az elöljáró-alattvaló kapcsolat a szerzetesrend egyik alapvető strukturális eleme, ezért mondta P. Tamás, hogy amíg két jezsuita létezik, azok reprodukálják ezt a köteléket, és ezáltal is fenntartják az intézményt. De ezen felül a Társaságban nem csak a hierarchikus viszonyok, hanem a rendtagok egymással és rendfőnökükkel való kölcsönös egysége is szabályozott, és a szétszórtan működő jezsuiták közösségi létének több évszázados gyakorlata van. A Társaság szelleméhez, a rendalapító lelki örökségéhez a Magyarországon élő rendtagok is erősen ragaszkodtak. Ezért (is) volt lehetséges, hogy a jezsuiták „Rendi kereteiket illegálisan csaknem teljesen újjászervezték.”[7] Az államvédelem által keletkeztetett dokumentumokban egyértelműen őket emelik ki, mint akik külső keretek nélkül is őrzik és tartják a kapcsolatot.[8]

Tömeg vagy közösség

A klerikális reakció elleni harc zsánerébe 1950 után a jezsuita tulajdonképpen igen abszurd módon illeszkedik bele. Valójában a magyarországi katolikus egyházon belül reális szerepe, hatalma nincs. Haszontalan állampolgár, a rendi kötelékeket mindig szorgalmasan újrateremti, de sem anyagi, sem társadalmi bázisa nem elegendő ahhoz, hogy az állam ellen szervezkedni tudjon. Valójában az állam ellen szervezkedni nem is akar, mégis kifejezetten veszélyes.

Kollár Ferenc

Amíg a Rákosi-diktatúrában az egymást követő letartóztatások voltak jellemzőek, addig a Kádár-rendszer leginkább a közösség ellen indított támadást. Ezt az alábbi két történet igen jól illusztrálja. Az első már korábban, 1955-ben elkezdődött. Ekkor P. Kollár Ferenc lett a magyarországi jezsuiták elöljárója. Az illegálisan működő szerzetesközösség megsemmisítését azzal gondolta kivédeni, hogy beleegyezett a politikai rendőrséggel való együttműködésbe. Beszervezésének tényét rendtársai felé egy évvel később titokban feltárta. Az állambiztonsági elemzők P. Kollár tevékenységéről 1965-ben megállapították, hogy ügynökként „már kezdetektől fogva a jezsuiták ellenséges cselekményének leplezésére” [9] törekedett.

Rózsa Elemér

A második a Rózsa Elemér jezsuita atya és társai ellen 1965-ben indított per története. P. Rózsáék még 1949-50-ben alkották meg a világszolidarizmus koncepciót, az individualista és kollektivista társadalmi és gazdasági renddel szembeállították a keresztény társadalmi-gazdasági rendet. A politikai rendőrség ezt az elméletet olyan programmá léptette elő, amely összetartja és mozgosítja a klerikális reakció tagjait. A nemlétező konspiráció vezetőiként a jezsuitákat képzelték el.

Az 50-es évek végétől a Belügyminisztérium „egyházi reakció” elhárításával foglalkozó alosztálya a katolikus kisközösségekben látta meg az ellenséget, ezeket a csoportokat megfigyelték, majd 1961-ben házkutatásokkal és letartóztatásokkal léptek fel ellenük. Ekkoriban főként a szervezkedésként és összeesküvésként értelmezett keresztény közösségi lét számított veszélyesnek. P. Kollár beszervezése vagy P. Rózsáék fiktív mozgalmának vádja ebben a keretben is értelmezhető. Vagyis olyan küzdelemként fogható fel, amelyet a közösség az atomizált társadalom és elszigetelt tömegember-egzisztencia ellen folytatott azzal, hogy közösség akart maradni.

Milyen örökséget hoztak magukkal a Sectio I. tagjai? Az illegalitásban formálódott szerzetesi identitást – a belső szerzetesség értelmezési formáit. A rendi struktúrák szélsőséges körülmények között való újraszervezésének és működtetésének a tapasztalatát. A rendkívül leleményes módon kitaposott, egymáshoz vezető ösvények és útvonalak „térképét”, a közösséget újra és újra megteremtő cselekedetek kollektív emlékét és lenyomatát.

Szokol Réka

[1] Köszönöm Bánkuti Gábornak, Koronkai Zoltánnak és Siptár Dánielnek, hogy a kéziratot elolvasták és véleményezték.

[3] Bánkuti Gábor: Jezsuiták a diktatúrában. A Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya története 1945-1965. Budapest, 2011, L’Harmattan–JTMR–ÁBTL.

[4] Kálmán Péter Peregrin OFM: A Magyar Katolikus Egyház helyzete a kádári egyházpolitika első éveiben a teológiai összefüggések tükrében. Doktori disszertáció. (https://btk.ppke.hu/uploads/articles/7429/file/K%C3%A1lm%C3%A1n%20P%C3%A9ter%20Peregrin_disszert%C3%A1ci%C3%B3.pdf. Utolsó letöltés: 2020.05.15.)

[5] Bánkuti: Jezsuiták…, 128. p. (ÁBTL 3.1.9 V-129284/1 Tamás János és társai. A magyarországi jezsuita rend ellenforradalmi tevékenysége a felszabadulás óta (dátum nélkül). 76.)

[6] Jézus Társaságának Rendalkotmánya a 34. Általános Rendgyűlés jegyzeteivel és ugyanezen Rendgyűlés által jóváhagyott Kiegészítő Szabályok. Budapest, JTMR, 1997.

[7] Bánkuti: Jezsuiták…140. p.

[8] Bánkuti Gábor szíves közlése.

[9] Bánkuti: Jezsuiták… 160. p.

2020. június – 115 éve tervezték a nyírbaktai görögkatolikus templom tornyát

Nyíregyházi Egyházmegye Levéltára -

A nyírbaktai gör[ög]kat[olikus] egyház templomához építendő torony terveinek bírálata

A benyújtott három terv közül kettő a tornyot a templom belsejében kívánja felépíteni, a templom homlokzatában levő két régi toronyláb felhasználásával; míg a harmadik kívülre helyezett, a templomtól teljesen függetlenül álló tornyot tervez. Mind a két megoldásnak vannak előnyei és hátrányai is. Az első megoldásnak hátránya, hogy a templom belsejében elhelyezett torony a különben is szerény méretű templomból jókora területet elvesz, s így azt még jobban megszűkíti; továbbá hátránya a megoldásnak az is, hogy a torony első fala egy régi, már megülepedett falra építtetik, s így a hátsó új fal nagyobb mértékű ülepedése következtében a régi és új fal összeköttetése helyén könnyen repedések támadhatnak. Előnye pedig ezen megoldásnak egyrészt, hogy a régi toronyláb felhasználása folytán kevesebb falazást igényel, s így lényegesen olcsóbb, mint a különálló torony; másrészt hogy belülre helyezett torony tetszetősebb és szebb külsőt ad a templomnak, mint a kívül levő torony. A második megoldás előnyei és hátrányai a fentiekből önként következnek: ti. a templom külső oldalához épített torony nem szűkíti el a templomot, a falazása sem igényel oly nagy óvatosságot, minthogy a torony mind a négy oldala újonnan építtetik; hátránya azonban a nagyobb költség, és az, hogy kevésbé szép megoldás.

Minthogy tehát mind a két megoldásnak vannak előnyei és hátrányai is, az építők ezeknek egybevetése után határozzák el, melyiket fogadják el. Mindkét megoldás egyaránt lehetséges; műszaki szempontból azonban előnyösebbnek látszik ifj. Pituk János azon terve, melyen a torony kívül helyeztetett el, s a templom falával szerves összeköttetésbe nem hozatott.

Mind a három terv alkalmasnak találtatott a kivitelre a következő megjegyzésekkel.
Ifj. Pituk János az I.-vel jelölt terven a torony alapjai alá egy 1.30 m[éter] vastag, 5.00 m[éter] hosszú és 3.30 m[éter] széles betontestet tervezett. Ez a betontest teljesen felesleges; mert ha a torony a kellő szilárdságú talajra építtetik, ami nálunk 1.50–2.00 m[éter] mélységnél feltétlenül feltalálható, akkor, minthogy a toronynak mintegy 5000 métermázsát kitevő súlya a tervezett alapvastagságnál a földet m2-ként 4.0 kgr-mal terheli meg, nincs arra szükség, hogy ezen kis nyomást e betontest beépítésével kisebbítsük. Elegendő, ha a torony összes oldalfala 1.50–2.00 m[éter] mélyen alapoztatik. Az alapfalakba célszerűbb lesz bodrogkeresztúri követ alkalmazni, mint helyben égetett téglát.

Szuchy József az előbb említett hibával szemben a második szélsőségbe esett, amennyiben az újonnan építendő tornyot csak két 1.40/1.60 m[éter] méretű toronylábra alapozta. Az egész torony tehát 4 toronylábon nyugodnék. Nem nyújt kellő biztonságot, mert a torony súlya a földre cm2-ként 8.0 kg nyomással nehezedik. Feltétlenül szükséges, hogy ne csak a toronylábak alapoztassanak alá, tehát ne csak két pillérforma alaptömb építtessék, hanem az alapfal toronyfalak alatt végig vitessék. Az alapozási mélységet Szuchy József 2.00 m[éter]ben állapította meg, s ez elegendő is.

Véleményem tehát az, hogy azon esetben, ha a toronynak belül való elhelyezése határoztatnék el, kivitelre a Szuchy József terve fogadtassék el, mely minden tekintetben szebb és stílszerűbb az ifj. Pituk János tervénél.
Meg kívánom azonban jegyezni, hogyha a toronyépítés a meglevő toronylábak felhasználásával fog végrehajtatni, az egyenlőtlen ülepedések s az ennek folytán előálló repedések elkerülése céljából az építésnél különös gond és óvatosság szükséges. Az új falak építése ugyanis meglevő toronyfal magasságáig, vagyis a föld színétől számított 8.00 m[éter] magasságig csak 2-3 méteres rétegekben történhetik. Mindenik réteg felépítése után a következő réteg falazása csak hosszabb szünet után kezdhető meg, hogy az egyes rétegeknek alkalmuk legyen az ülepedésre.

A költségvetések átvizsgálása azon eredményre vezetett, hogy az egységárak a helyi áraknak megfelelnek, csupán a Szuchy József költségvetésében 12. pont alatt felvett díszvakolás egységára találtatott túl magasnak.

Nyíregyháza, 1905. február hó 12-én

[—]
királyi mérnök

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye Levéltára II–24–a. 2. doboz

Német nyelven jelentek meg 19-20. századi érsek-életrajzok (2020.05.29.)

Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár -

A berlini Duncker & Humblot Kiadó lexikon-sorozatban jelenteti meg a Monarchia 1804-1918 közötti püspökeinek hivatali életrajzát. A 2020-ban megjelent első kötet tartalmazza az Esztergomi-, Kalocsai- és az Egri Érseki Tartományok főpapságának anyagát, a Kalocsa-Bácsi Főegyházmegye érsekeinek életrajzai a könyv 301-345. oldalán kaptak helyet. A könyvvel kapcsolatos további információk, tartalomjegyzék megtalálható a kiadó weboldalán, az életrajzok magyar nyelvű változata pedig elérhető levéltárunk honlapján, az Olvasósarok Helytörténet, egyháztörténet részében, Érseki életrajzok a 19-20. századból címen. A német nyelvű változatok a szerkesztő Rubert Klieber és magyar munkatársa, Tusor Péter közreműködésével készültek el.

Hírek: 

Néhány órás üzemzavar honlapunkon 2020. május 27-én (2020.05.28.)

Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár -

2020. május 27-én, tegnap délután néhány órás üzemzavar történt honlapunkon, a kellemetlenség miatt elnézést kérünk!
Rendszergazdánk szoftverfrissítést végzett, ami előre láthatóan nem érintette volna a weblap működését (hasonló frissítések rendszeresen folynak a háttérben, a kutatók számára lényegében észrevétlenül). Ez alkalommal sajnos egy központi szoftverhiba is történt, és néhány órára eltűnt honlapunk nyitólapja. A honlap nem állt le, a már belépett felhasználók folytathatták a munkát egyéb oldalainkon, ill. a böngészőkben korábban megjegyzett útvonalak-oldalak is működtek. Ha viszont valaki ebben az időben (kb. 16-20 óra között) kereste nyitólapunkat, és onnan lépett volna tovább, annak "üres" maradt a képernyője, és nem tudott belépni. A technikai problémát estére sikerült orvosolni, mindazoktól, akik a jelzett időben nem tudtak elérni minket, elnézést kérünk!

Hírek: 

„Szolidaritás, pietás, auktoritás” – Vanyó Tihamér egyháztörténész emlékére

MTA-PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport -

„Szolidaritás, pietás, auktoritás” – Vanyó Tihamér egyháztörténész emlékére Szerző Kruppa Tamás Kanász Viktor 2020. 05. 28., cs - 10:42 Hely Újkor.hu Indexkép Leírás

Vanyó Tihamér OSB azon ritka történészek közé tartozott, akik megérték századik születésnapjukat. Egyháztörténészek számára megkerülhetetlen életművében okmánytárakat, elemzéseket, recenziókat, kutatásmódszertani kézikönyveket egyaránt találunk, és csak találgathatunk, mennyivel gazdagabb lehetne szellemi hagyatéka, ha nem kényszerült volna több évtizedes hallgatásra a kommunista hatalomátvétel után. Pályáját és életművét minden 20. század iránt érdeklődőnek érdemes jobban megismerni.

Külső link „Szolidaritás, pietás, auktoritás” – Vanyó Tihamér egyháztörténész emlékére Kulcsszavak XX. század életrajz bencés rend Archivio Segreto Vaticano

A magyar piaristák múltja és jelene – spanyolul

Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltára -

A magyarországi piarista rendtartomány jövőre készül 300 éves születésnapjára. Ezért José Pascual Burgués piarista, a rend központi levéltárának (Archivio Generale delle Scuole Pie) vezetője úgy döntött, hogy érdemes lenne a spanyol nyelven olvasó tág piarista közösség számára is bemutatni a rend történetét Magyarországon, abban az országban, ahol a Kalazanci Szent József fiai annyira meghatározó szerepet játszottak, de amely különös nyelve és egyedi sorsa miatt sokak számára ismeretlen, sőt megfejthetetlen tájnak számít.

Május 25-től ismét fogad kutatókat a jezsuita levéltár

Jezsuita Levéltár és Rendtörténeti Könyvtár -

Örömmel tájékoztatjuk a kutatóinkat, kollégáinkat és a jezsuiták története iránt érdeklődőket, hogy a kormányzati enyhítések és a vírushelyzet jelenlegi állása miatt, fenntartói jóváhagyással május 25-től a levéltárban ismét lehetőséget biztosítunk a kutatásra. Rendes nyitvatartásunk ugyanakkor még bizonytalan ideig nem áll vissza eredeti formájában.

A látogatókat kb. egy héttel, de mindenképpen több munkanappal előre egyeztetett (lehetőleg délutáni) időpontban, egyesével fogadjuk. A kutatásra külön helyiségben, kereszthuzat biztosításával van lehetőség. Emellett kérjük a szájat és az orrot eltakaró maszk viselését a levéltárosokkal való találkozáskor, valamint a kutatni kívánt anyag minél pontosabb meghatározását már az időpont egyeztetésekor. Az utóbbihoz ajánljuk a megújult levéltári fondjegyzékünket, melyet a Magyarországi egyházi levéltárak közös segédletében, egész pontosan ITT találhatnak meg. Az adatbázis használatához segítséget korábbi hírünkből kaphatnak.

Az épületben lehetőség van minden szükséges és előírt óvintézkedés betartására: bizonyos pontokon kézfertőtlenítésre, a közvetlen személyes kontaktus elkerülésére.

Az emailben érkező – személyes helyszíni kutatást nem igénylő – megkeresésekre természetesen a továbbiakban is válaszolunk, valamint e-levéltári szolgáltatásunk is problémamentesen üzemel. Kollégáink munkaidejük egy részét távmunkában töltik el, ezért telefonos megkereséseket sajnos nem mindig áll módunkban fogadni.

Bízunk benne, hogy mielőbb várhatjuk Önöket a teljes korábbi nyitvatartási időben!

Oldalak

Feliratkozás Magyarországi Egyházi Levéltárosok Egyesülete hírolvasó - Egyházi levéltárak hírei csatornájára