Hírolvasó

Elhunyt dr. Zsigmondy Árpád lelkész-levéltáros

Evangélikus Országos Levéltár -

Elhunyt dr. Zsigmondy Árpád lelkész-levéltáros

Fájdalommal tudatjuk, hogy 2021. március 18-án, életének 91. évében elhunyt dr. Zsigmondy Árpád evangélikus lelkész, levéltárunk egykori munkatársa.

Zsigmondy Árpád nagy múltra visszatekintő felvidéki családból származott. Ő maga 1930-ban született Zsigmondy Hugó bányamérnök és Schulek Erzsébet gyermekeként. A fasori evangélikus gimnáziumban érettségizett, majd Sréter Ferenc budavári lelkész hatására jelentkezett az akkor még Sopronban működő evangélikus teológiára. Teológiai tanulmányait 1953-ban fejezte be Budapesten, majd tíz évig segédlelkészként szolgált az ország különböző pontjain. 1963-ban az akkori államhoz hű egyházpolitikával való egyet nem értése miatt kilépett az egyházi szolgálatból. Előbb gyógyszergyári segédmunkás volt, majd az MTA mikrobiológiai laboratóriumában helyezkedett el. Innen a Magyar Országos Levéltárba vezetett az útja, ahol 1977-től 1986-ig dolgozott, majd 1991. évi nyugdíjazásáig az Egyetemi Könyvtár Kézirattárának munkatársa volt. 1987-ben szerzett bölcsészdoktori fokozatot. Közben a 60-as évek végétől a 90-es évekig a budavári gyülekezet német nyelvű szolgálatát látta el külön díjazás nélkül. A rendszerváltást követően Zsigmondy Árpád 1991-1997 között részt vett az evangélikus zsinat munkájában, 1995-ben a zsinat lelkészi elnökévé is megválasztották. Levéltárunkban 1994 és 2014 között dolgozott részmunkaidőben, elsősorban latin és német iratolvasás terén tett nélkülözhetetlen szolgálatokat. 2011-ben elnyerte a Magyarországi Egyházi Levéltárosok Egyesülete által kiosztott Kormos László-díjat.

Forrás:

eol-admin 2021. 03. 21., v - 22:41

Jubileumi Domonkos bélyeg és jelvény

Domonkos rendtörténeti Gyűjtemény -

A Magyar Posta alkalmi bélyeg kibocsátásával emlékezik meg a magyaroroszági domonkos rend alapításának 800. évfordulójáról. A bélyeg Kalmár Tímea grafikusművész tervei szerint az ANY Biztonsági Nyomdában készült 50 000 példányban. Az újdonság a Filapostán, a filatéliai szakszolgálatokon, egyes postahelyeken és a www.posta.hu–n vásárolható meg.

300 éves a magyar piarista rendtartomány

Szerzetesség a koraújkori Magyarországon -

A napokban ünnepli a Piarista Rend Magyar Tartománya létrejöttének 300. évfordulóját. 1721. március 7-én a rend generális kongregációja, tehát Gregorio Borno (a S. Theresia) generális és asszisztensei Rómában arról döntöttek, hogy fölállítják az önálló magyarországi rendtartományt (Provincia Hungariae), mivel az országban addigra 12 piarista rendházat és iskolát alapítottak, amelyben 80 szerzetes működött (beleszámítva a növendékeket és a dolgozó frátereket is).

Háttér

Magyarországon a piaristák először 1666-ban Privigyén nyitottak iskolát (nem számítva a Lengyelországhoz tartozó szepességi Podolint, ahol 1642 óta voltak jelen). 1700-ig további három, 1721-ig pedig további nyolc városban telepedtek meg. A magyarországi házak 1692-től külön irányítás alatt álltak, először a commissarius generalis-nak kinevezett Mösch Lukács (a S. Edmundo) vezetése alatt, majd 1695-től a német rendtartomány (Provincia Germaniae) alá rendelt viceprovinciaként. 1715 elején a magyar országgyűlés törvényt fogadott el a rend honosításáról, és ezzel a piaristák az országban honosított első négy szerzetesrend közé kerültek (nem számítva természetesen azokat a régi, középkori rendeket, amelyeknek nem volt szükségük honosításra).

Közvetlenül ezután, 1715. április 11-én Andrea Boschi (a S. Sebastiano) generális és kongregációja azt is eldöntötte, hogy a viceprovincia „szabályos provinciává alakíttassék”. Ugyanakkor kijelölték az első provinciálist, a lengyel Paulus Nagrodzki (a Jesu) rzeszówi rektort, akit már korábban, február 9-én Privigyére küldtek, hogy Bohn Euszták (a SS. Trinitate) viceprovinciális segítségére legyen. Nagrodzki kijelölését (electio) azonban nem tették közzé, hanem április 26-án generális kommisszáriussá és vizitátorrá nevezték ki, hogy tájékozódhasson a helyzetről. A magyarországi piaristák (nemzetiségüket tekintve főként szlovákok és morvák) azonban komoly fenntartással fogadták a lengyel vizitátort, és – a generális akaratával szembeszállva – megakadályozták, hogy feladatát elvégezze. Ezek után, augusztus 19-án a generális kongregáció visszavonta a magyar provincia fölállításról szóló határozatot, leváltották az elöljárókat, és az erdélyi származású Zajkányi Lénárd (a S. Eustachio) váci superiort nevezték ki viceprovinciálisnak, aki nem vett részt a lázadásban.

Mindenesetre a német provincia következő káptalanján, 1718-ban a magyarországiak azt kérték, hogy a generális „ne küldjön idegen vizitátorokat”, legfeljebb a német provinciából, valamint – meglepő módon – azt, hogy a viceprovincia ne emeltessék provinciai rangra, míg a privigyein kívül még legalább három kollégium teljessé nem válik. Ezeket ugyanis királyi dekrétum tiltaná. (Nem tudjuk pontosan, hogy milyen királyi dekrétumról van szó, talán Nagrodzki vizitációjának meghiúsítása céljából készült ilyen a bécsi magyar királyi kancellárián. Ráadásul ekkor már Szentgyörgy és Nyitra is teljes jogú rendházak voltak.) Azonban a káptalan a javaslatokat nem hagyta jóvá.

A következő évben, 1719-ben viszont P. Joachim Bartsch (a S. Adalberto) németországi provinciális magyarországi vizitációja kedvező eredményt hozott. Az új generális, Gregorio Borno csupán a magyarországi szerzetesek számát találta kevésnek. Azonban miután a következő évi névsorból örömmel látta a provincia növekedését, 1720. november 30-án „a tűz nagyobb növelésére” megígérte Zajkányinak a teljes provincia létrehozását, azzal a feltétellel, hogy amíg nincsen legalább 60 fölszentelt tagja és 40 növendéke, a generális káptalanra vokálist nem választhatnak. Végül a generális kongregáció ettől a feltételtől is elállt. Miután 1721. március 7-én fölállították az új provinciát, Borno generális csupán arra biztatta a magyar piaristákat, hogy „ezzel a különleges kegyünkkel serkentve napról-napra jobban törekedjenek fogadalmasaink kellő száma céljából arra, hogy intézményünk fiatalokat vonzzon és nyerjen a szerzetesi ruha számára, akiknek biztos reményük lehet arra, hogy az intézmény alkalmas szolgái lesznek”. Így az 1724. évi generális káptalanon Zajkányi tartományfőnök mellett két vokális képviselte a magyar provinciát, amelyhez akkor 43 pap, 42 növendék és 8 dolgozó fráter tartozott.

Az önálló piarista provincia egyébként magyar egyháztörténeti szemmel sem volt jelentéktelen ügy. Az országban akkor működő legtöbb kolduló és szabályozott papi rendnek ugyanis közös osztrák-magyar rendtartománya volt, Magyarországon kívüli székhellyel. (Még a domonkosoknak is, noha ez a rendtartomány az ősiség okán a Provincia Hungariae nevet viselte.) Külön magyar provinciálissal 1721 előtt csupán a ferencesek (többel is), a minoriták (1702-től) és a pálosok (1701-től) rendelkeztek.

Koltai András

  • Irodalom: Sántha György, A piarista generálisok és az önálló magyarországi rendtartomány kérdése (1680–1721), in A piarista rend Magyarországon, szerk. Forgó András, Budapest, 2010, 13-44. 
Publikációk

A járványveszély miatt az évforduló ünneplése leginkább az internetes médiára szorítkozik.

A Piarista Rend Magyar Tartománya honlapján a Tudtad-e? címke alatt megjelenő hírekben számos történeti kuriózumot, kulturális érdekesség mutat föl a magyar piaristák történetéből:

  1. március 7-én a Mária Rádió piarista tematikus műsornapot tartott, amelyben rend történetéről, lelkiségéről, pedagógiajáról szóló interjúk és öregdiákok üzenetei hangzottak el:

A Piarista Múzeum „300 éve együtt tanulunk” címmel virtuális kiállítást tett közzé:

A Központi Levéltár honlapján a „Piarista pillanatok” című sorozat a rendtartomány múltjáról készült történeti festmények hátterét világítja meg:

Piarista pillanatok (2)

Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltára -

Aki emlékezik, arra törekszik, hogy ismételten viszonyt alakítson ki a múlttal. Ahogy mélyül a „múltnak kútja”, az egykori eseményekre vagy szereplőkre az emlékezések egyre több rétege rakódik, olyan generációké, akik mind saját szempontjukból tekintettek vissza ugyanarra a múltra. A piaristák magyarországi rendtartományának 300 éves múltját is az emlékezés számos rétege fedi. Közöttük különleges színt képviselnek azok a történelmi festmények, amelyeken egy-egy generáció a piarista múlt egy-egy eseményét a művészet segítségével állította maga elé, és egyben hagyta az utódokra.

Schularchive-Wiki

Gymnasialbibliotheken und -archive -

Quelle + Lizenz

Das Schularchive-Wiki wird 2020/21 gefördert im Rahmen des Fellow-Programms Freies Wissen von Wikimedia Deutschland. Das Wiki wird betrieben von der BBF | Bibliothek für Bildungsgeschichtliche Forschung des DIPF | Leibniz-Institut für Bildungsforschung und Bildungsinformation, dem Informationszentrum Bildung des DIPF und dem Institut für Historische Bildungsforschung an der Ruhr-Universität Bochum

Eventuell auch für die Hüter der historische  Schulbliotheken mit deren archivalischen Beständen interessant?

Workshop am 26. März 2021

Az Apostoli Szentszék és Trianon egyházkormányzati következményei

MTA-PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport -

Az Apostoli Szentszék és Trianon egyházkormányzati következményei Kanász Viktor 2021. 03. 14., v - 10:57 CLASSIS III fasc. 1 Tóth Krisztina

A kötet a trianoni békediktátum 100. évfordulójára íródott, vatikáni levéltári források nyomán nyújt egy általános áttekintést az első világháborút lezáró békeszerződés egyházkormányzati következményeiről. A határok változásának köszönhetőn a korábbi huszonkilenc római és görögkatolikus egyházmegyéből, ill. főegyházmegyéből mindössze négy maradt teljes egészében Magyarországon: Veszprém, Vác, Székesfehérvár és Eger. A kötet külön tárgyalja azoknak az egyházmegyéknek a kormányzatának alakulását, melyek teljes egészében külföldre kerültek, illetve azokét, amelyeket a békeszerződés két vagy három részre szakított.

Több olyan megállapítás található a könyvben, amely árnyalja az eddigi szakirodalomból kirajzolódó képet. Például magyarázatot ad arra, miért pont a diakovári püspökre bízta a Szentszék a szlavóniai és dél-baranyai területekből kialakított apostoli kormányzóságot, vagy arra, hogy miért kérte apostoli kormányzó kinevezését a csehszlovákiai részre Boromisza Tibor szatmári püspök. Összességében elmondható, hogy rámutat az Apostoli Szentszék döntéseinek mozgatórugóira, a háttérben folytatott tárgyalásaira, a nunciusok szerepére, továbbá a környező országoknak az egyházszervezetet érintő befolyásolási kísérleteire elsősorban a diplomácia és anyagi nyomásgyakorlás eszközeivel. Másfelől a magyar kormány álláspontját is vázolja: azoknak a püspököknek a helyben tartását, akiknek a székhelye az elcsatolt részeken maradt, illetve ha a székhely Magyarországon maradt, e területek helynökök útján történő kormányzását. A Szentszék e két oldal között egyensúlyozott a hívek globális érdekeit szem előtt tartva.

Hangsúlyok és fordulópontok az egri egyházmegye történetében (1699–1761)

MTA-PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport -

Hangsúlyok és fordulópontok az egri egyházmegye történetében (1699–1761) Kanász Viktor 2021. 03. 14., v - 10:37 CLASSIS III fasc. 4 Mihalik Béla Vilmos

Az értekezés a kései konfesszionalizáció folyamatát vizsgálja a kora újkori Magyar Királyság egyik legnagyobb területű püspöksége, az egri egyházmegye példáján keresztül. Az ősi püspöki székhely, Eger visszafoglalását követően a főpásztor nem tért vissza egyből a városba, erre csak 1699-ben, az új püspök, Telekesy István beiktatásával került sor. Időközben azonban számos szerzetesrend (jezsuiták, ferencesek, szerviták és minoriták) telepedtek meg Egerben, akik intézményeikkel egy új egyházi központot hoztak létre. Miután Telekesy püspök is a városba helyezte székhelyét, egyik első rendelkezése egy új egyházmegyei szeminárium létrehozása volt. Az egyházmegye újjászervezése és a püspöki központ kiépítése azonban a Rákóczi-szabadságharc idején megakadt. Az idős püspök is kompromittálódott politikailag a Habsburg-ellenes mozgalomban, és csak a bécsi nuncius, valamint az Apostoli Szentszék közbelépésére tudta csak püspöki székét megőrizni 1710-ben. Élete utolsó éveiben Telekesy István még elindította a káptalan reformját is, de a püspökség átfogó újjászervezése már utódaira maradt.

Ennek a reformfolyamatnak a legfontosabb mérföldkövei az 1734. évi zsinat, az 1746. évi egyházlátogatás és az 1749. évi egyházmegyei statútumok összeállítása voltak. A zsinatot Erdődy Gábor Antal püspök tartotta előkészületként egy nemzeti zsinathoz, amely azonban az újabb Habsburg-török háború miatt végül elmaradt. Az egri zsinat két ülésszakasza közötti időszakban Foglár György püspöki vikárius utasítására az espereseknek egyházlátogatást kellett végezniük. Bár a vizitáció jegyzőkönyvei nem maradtak fent, annak eredményei már visszatükröződtek a második ülésszakon meghozott döntésekben. A határozatok a görög katolikusokkal és protestánsokkal való viszonyra is hangsúlyosan reflektáltak, ugyanakkor a plébániahálózat stabilizálása érdekében sürgették az alsópapság anyagi körülményeinek javítását is. Kísérlet történt a egyházigazgatás középső szintjének átalakítására is új esperesi kerületek létrehozása révén, mivel a hatalmas területű egyházmegye irányítása egyre nagyobb kormányzati problémát okozott. Éppen emiatt ezekben az években Erdődy püspök azt tervezte, hogy Nagybánya székhellyel a tiszántúli területek kihasításával új püspökséget hozzanak létre. Jóllehet az uralkodó, III. Károly támogatta a terveket, azok a káptalan ellenállása miatt meghiúsultak.

Az 1746. évi egyházlátogatás eredményeit a három déli főesperesség példáján vizsgáltuk meg. Bár a plébániahálózat a korábbi évtizedekben komoly fejlődésen ment keresztül, még mindig komoly hiányosságok mutatkoztak, egész kistérségek maradtak ki az egyházkormányzat szövetéből. A felekezetileg rendkívül vegyes borsodi főesperességben 93 község esett kívül a katolikus egyházszervezeten. Bár a falvak túlnyomó többsége református volt, a helyi katolikus lakosság 8%-a nem kapcsolódott szervezetileg a plébániahálózathoz. A vizitáció további problémákat tárt fel a vallásos élettel és a papi fizetésekkel kapcsolatban is. A papi jövedelmek sokféle forrásból tevődtek össze, ami állandó konfliktusforrást jelentett a helyi lakossággal. A hívek esetében viszont sok helyütt a vallásos közömbösség jeleit észlelték.

Az 1749. évi egyházmegyei statútumok főként ezekre a problémákra reflektáltak. Négy fejezetben tárgyalták a papság kötelezettségeit, a plébániai adminisztrációt, a papok magaviseletét és a plébániai jövedelmi és tulajdoni viszonyokat. Az egyházmegyei szabályok a zsinattal és az egyházlátogatással együtt egy átfogó reformfolyamat legfontosabb pillérei voltak.

Végül a kötet három település viszonyait vizsgálva helyi szinten is feltárta a reformfolyamat legfontosabb jellegzetességeit. A szabad királyi rangú Nagybányán ugyan többségben voltak a protestánsok, de már a 17. század utolsó harmadában sikeresen alakult meg egy helyi jezsuita misszió és később a minoriták is letelepedtek a városban. Részben ennek is köszönhető volt, hogy a kedvezőtlen felekezeti arányok ellenére Erdődy püspök a várost javasolta egy új püspökség székhelyének. Jászberénynek mint kiváltságos mezővárosnak jelentős kisugárzása volt gazdag plébániája és a helyi ferences kolostor révén. Bár regionális katolikus egyházi központnak számított, a helyi politikai körülmények miatt a jászberényi református gyülekezet is sikerrel őrizte meg fontosabb intézményeit egészen az 1760-as évekig. Az egyházmegye déli részén feküdt Pély község, amely ugyan nehezen tartotta fent szegényes falusi plébániáját, mégis döntő szerepe lett a kistérség plébániahálózatának újjászervezésében mint egyedüli katolikus közösségnek. A három különböző település vizsgálata a reformfolyamatot eltérő szempontok mentén mélyebb betekintést enged a katolikus újjászerveződés helyi eseményeibe.

Egri püspökök a bécsi udvarban (16–17. század)

MTA-PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport -

Egri püspökök a bécsi udvarban (16–17. század) Kanász Viktor 2021. 03. 14., v - 10:21 CLASSIS III fasc. 3 Fazekas István

A Magyar Királyság életében a mohácsi ütközet (1526) sok szempontból fordulópontot jelentett. Ezek közül az egyik legmesszebb kiható következmény az volt, hogy Magyarország egy sok országból, tartományból álló összetett állam része lett, amelyet a történetírás korábban Habsburg Birodalom, ma leginkább Habsburg Monarchia néven szokott emlegetni. A magyarországi Habsburg uralom működtetésében fontos szerephez jutottak úgy a központi igazgatás, mint a Magyar Királyság központi kormányszervei. A bürokratikus apparátus teszi lehetővé az uralmi terület kiterjesztését és a területszerzéshez szükséges hadsereg fenntartását biztosító pénzösszeg előteremtését (Staatsbildungskriege, Finanzstaat, fiscal-military staate). A folyamat kezdetén a hivatali apparátus tagjai nem csekély részben az egyháziak közül kerültek ki, ill. olyan tisztviselők voltak, akik egyházi javadalomból éltek, és többnyire maguk is kénytelenek voltak az egyházi rendeket felvenni. Az oszmánok térfoglalása, illetve reformáció előretörése a 16. század derekán a klerikusok száma látványosan visszaesett, ennek következtében a hivatali apparátusbeli jelenlétük is lecsökkent.

Magyarország esetében ugyanakkor a főpapság sokáig jelentős szerepet játszott a felső államigazgatásban, amelynek hátterében több ok állt. A Habsburg királyok könnyebben szót értettek a főpapokkal mint az öntudatos magyarvilági urakkal. Az állam fenntartása költségeit csökkentette a főpapok igénybevétele, akik egyházi javadalmukból fedezték költségeik jelentős részét. A Magyar Királyság három igazán fontos állami tisztségét, a helytartói posztot, a Magyar Kamara elnöki posztját és a magyar kancellári tisztséget a 16. században javarészt főpapok töltötték be. A 17. században csupán a kancellári poszt maradt főpapok kezén, a világi elit a magyar állam két másik fontos tisztségét birtokba vette. A három hivatalt viselő főpapok közül többen az egri püspöki méltóságot is viselték. Három helytartó került az egri püspökök közül: Szalaházy Tamás (1531–1532, egri püspök 1527–1535), Ujlaky Ferenc (1550–1554, egri püspök 1553–1555), Radéczy István (1573–1586, egri püspök 1572–1586). Két kamaraelnök: Radéczy István (1568–1586, egri püspök 1572–1586), Szuhay István (1596–1608, egri püspök 1598–1607). Három kancellár: Szalaházy Tamás (1527–1535, egri püspök 1527–1535), Oláh Miklós (1543–1568, egri püspök. 1548–1553), Lippay György (1635–1642, egri püspök 1637–1642).

Az előadás a hat személy hivatali pályája bemutatásával illusztrálja az egri püspökség kora újkori magyar katolikus hierarchián belüli helyzetét. A hat egri püspök mindegyike kora fontos szereplőjének számított, általában hosszú hivatali karriert és egyházi pályát tudhattak maguk mögött. Kiemelkedik közülük Szalaházy Tamás és Oláh Miklós, utóbbi később esztergomi érsek, mindketten I. Ferdinánd kormányzatának fontos, nyugodtan ki lehet jelenteni, kulcsszereplői voltak. A harmadik kiemelkedő figura Lippay György későbbi esztergomi érsek, aki III. Ferdinánd korának volt kiemelkedő magyarországi politikusa és egyházfője. A püspökség helyzetét befolyásolja az oszmán előrenyomulás és a reformáció, amelynek során területe egy része hódolt terület lesz, illetve hívei nem csekély részben valamely reformációs irányzathoz csatlakoznak. Jelentős változást jelent a Lippay György egri püspöksége (1637–1642) idején kibontakozó rezidencia vita (1637–1639), amikor Róma arra akarta kötelezni a püspököt, hogy lemondva a trentói előírásokkal összhangban kancellári hivatalról vonuljon egyházmegyéjébe. A bécsi udvar támogatásával Lippay elérte felmentését, de a Bécstől távol fekvő egyházmegye ettől kezdve nem jött szóba hivatalnok-püspökök egyházmegyéjeként. A következő évtizedekben két kancellárrá előlépett egri püspök is lemondott egyházmegyéjéről kinevezését követően (Pálffy Tamás 1669, Korompay Péter 1686). Míg 1527–1699 közötti évtizedekben kinevezett 22 egri püspök közül csupán hat nyert főhivatalnoki kinevezést, addig a két másik fontos magyarországi javadalom, Győr és Nyitra esetében ez az arány 17/9, illetve 19/12. A Bécsből könnyen igazgatható Nyitra és Győr egyértelműen főlénybe került a középkorban még az ország egyik legjelentősebb egyházi javadalmának számító Egerrel szemben.

Oldalak

Feliratkozás Magyarországi Egyházi Levéltárosok Egyesülete hírolvasó csatornájára